T ö r t é n e t ü n k
Márai Sándor gondolatait eltulajdonítva: „Ha megöregszem, pincét akarok, ezt már szilárdan elhatároztam. (…) A pince helyét is kinéztem, nem messze otthonomtól: gyalog járok majd ki, s vigyázok, hogy a környékbeliek, bortermelők, gyümölcsöskertek tulajdonosai, vincellérek ne tudjanak meg semmit városi múltamról.”
Hát valahogyan így lett nekünk egy kicsi, épp csak egynéhány négyzetméternyi boros pincénk az egri Szépasszony-völgyben, 2015-ben. Majd hozzá egy kis szőlő, és még egy kicsi, és még egy kicsit nagyobb.
Most összesen 7 hektárnyi terület fölött „őrködünk”, és bár még nem gyalog járunk ki hozzá, mindennél jobban feltölt minket egy séta a szőlőben. Városi múlt ide, vagy oda.
Történetünk
A h o g y a n m i n d e n e l k e z d ő d ö t t
Ahhoz viszont, hogy a borítón átlapozzunk, a történetünk morális háttere megkívánja, hogy a narrátor szerepéből kitekintve – a család legfiatalabb tagjaként – egyes szám első személyben üssem le a karaktereket.
Részemről megvolt a borfogyasztásom evolúciója, melyben volt, amikor a fröccs volt a legszelídebb kilengés… A borászok számára legeretnekibb keveréket a hitelességem féltése okán pedig mára már inkább letagadom.
Nem voltunk egy klasszikus borász család, és a vidéki származás adta csekély földművelési ismereteken, és nagypapám ház alatti pincéjében végzett muslicatoborzásán túl nem is igazán találkoztunk szőlőműveléssel és a borkészítéssel. Még csak nem is tartoztunk eleinte a kifejezett borkedvelők közé – nálunk senki sem mondta egy vasárnapi vacsorán, kisujjal a magasban, hogy ennek a bornak vanília, dohány és fekete cseresznye illata van.
Majd aztán szép lassan egy balatoni bor hatására fogyasztókból lettünk műkedvelők, műkedvelőkből pedig egy borászat alapítói. Ez a meredeken ívelő görbe pedig számos tapasztalatot, élményt, feladatot, kihívást és kalandot hozott számunkra.
Elsőként azt, hogy megtanuljunk lelassulni – talán ez volt a legnehezebb. Mi egy olyan családból származunk, aki mindenhova rohan, akkor is, ha épp ráér. Erre legszemléletesebben gyerekkorom nyaralásai szolgálnak tanúbizonyságként, ahol már akkor is késésben voltunk, ha csak reggel hét órakor csörgött az óra. Mindent teljesítményszerűen viszünk véghez, és nem ismerjük azt a választ, hogy ezt-nem-lehet-megcsinálni. Ehhez képest egy búgócsiga természetnek a „slow life” életmód minimum úri hóbortnak számított. Szépirodalmi művet ugyan még most sem írhatnánk a témában, viszont megtanultunk figyelmesebbek lenni a mindennapok apróságaira, ezáltal ráeszméltünk, hogy a leghétköznapibb dolgok is hozhatnak határtalan élményt. Például, hogy megjelenik az első apró fürt a szőlőn, vagy hogy órákon át fürdőzhetünk az őszi napfény erejében a Szépasszony-völgy fölött. Így született meg az Élménybirtok, amely ezt az evolúciónkat testesíti meg.
Hiszünk abban, hogy nem csak mi vágyunk arra, hogy kiszakadjuk a mindennapi forgásból, és biztosak vagyunk abban, hogy ez az életérzés nem csak számunkra nyújt feltöltődést.
Édesapám az üzleti világból, gazdasági szemlélettel ívelt át erre a területre, mégsem volt egy piaci számítás, üzleti terv vagy piackutatás előttünk iránytűként.
Egész egyszerűen mentünk előre a terveink után és ki-ki hozta, amihez ért. Apukám az építészetet és a megrendíthetetlen elszántságát, Anyukám pedig a precizitást, a törődést, és azt, hogy mindenből képes kihozni a legszebbet. Én pedig csak remélem, hogy olyan lehetek, mint egy jófajta cuvée, aki egy nap ennek az egyvelegét majd keretbe foglalhatja.
Előtte azonban szolgáljon helyettem efféle keretként Márai korábbi gondolatának záróakkordja:
„Életünk, nem éltünk kinek fontos igazán? Bölcsek leszünk, mint a bor, melyet ittunk, s vállvonogatva beszélünk az utókor ítéletéről. Mert minden bölcsesség alja, melyet a magyar hazai borból és a műveltségből tanult, ennyi: szeretni kell az életet, s nem kell törődni a világ ítéletével. Minden más hiúság.”
Köszönjük, hogy velünk tartotok ezen az úton. Remélem, hamarosan találkozunk!
Kovács Zsófi
AWARDS
I t a l y ' s M o s t R e c o g n i z e d W i n e r y
crafts people
M e e t O u r K e y P e o p l e
Bruno Rossi
Founder & Owner
Fillipe Moratti
Executive Director
Agatha Rossi
Senior Winemaker
Ella Campo
Viticulture Manager
Mérföldkövek
A z e l m ú l t é v e k t ö r t é n e t e i
2015
A kezdetek
2017
A pince
2018
Az első bor
2019
A borház
2019
Nagy-Eged hegy
2021
Nap-völgy Borászat és Élménybirtok
sustainability
M i n d f u l n e s s o f t h e E n v i r o n m e n t
As part of the agricultural industry, we fully depend on our surrounding, just as it depends on us. That’s why we grow our produce organically and sustainably. Over the past decades the carbon footprint of the winery has been positive, which is something we’re really proud of.
As part of the agricultural industry, we fully depend on our surrounding, just as it depends on us. That’s why we grow our produce organically and sustainably. Over the past decades the carbon footprint of the winery has been positive, which is something we’re really proud of.